Sokan kezdenek el úgy foglalkozni a tudatossággal, hogy az ismerőseik, barátaik, családtagjaik nem nyitottak erre. Ezzel még nincs is gond, de mi van akkor, ha a párod sem nyitott rá? Mi van, akkor, ha kifejezetten ellenáll, és nem is érti, hogy neked mi a jó ebben? Miért töltesz ezzel időt, és legfőképpen miért költesz rá pénzt?
Mit lehet ilyenkor tenni? Sokan mennek reakcióba, és elkezdik magyarázni, hogy miért van erre szükségük, sőt, sokan odáig is eljutnak, hogy a kapcsolat felbontásával fenyegetőznek hisz “ha nem is érdekli, hogy mi foglalkoztat engem, akkor ennek mi értelme van?” vagy a másik kedvencem “ha nem tudok vele beszélgetni a tudatosságról, akkor mi értelme a kapcsolatnak?”
Nos, ezeknek a mondatoknak igaz, hogy kérdőjel van a végén, ezek mégsem igazi kérdések. Azt sugallják, hogy meg kell szakítani a kapcsolatot, mert nem egyezik a társadalmi normákkal. Nincs közös tanfolyamra járás, nincs közös podpocolás, nincs közös nevező, hát hová vezet ez? 😃
Mi lenne, ha igazi kérdéseket tennél fel? Ha a párommal nem tudok az Accessről beszélgetni, akkor kivel tudnék? Ha a párom nem jön tanfolyamra, akkor kivel mehetnék? Ha a párommal nem beszélgethetek a tudatosságról, akkor miről beszélgethetnénk? Ha a párom nem jön tanfolyamra, akkor hová mehetnénk együtt?
Az Access nem arról szól, hogy dobj ki mindent az életedből, ami azelőtt működött neked, hanem arról, hogy add hozzá mindenhez az Access eszközeit, hogy még jobb legyen az életed!
Te vagy a tudatosabb, neked van nagyobb tered, neked van több eszközöd, hogy kezeld a párod ellenállását.
Milyen energia, térűr tudatosság, választás lehetsz, ami lehetővé tenné, hogy totális megengedésben legyél a választásaival?
Milyen lenne, ha tiszteletben tartanád, hogy őt nem érdekli a tudatosság, és nem próbálnád folyton “megtéríteni”?
Milyen lenne, ha kérdéseket tennél fel, hogy mi lenne itt a legnagyobb hozzájárulás?
Milyen lenne, ha csak annyit mondanál neki, amit még be tud fogadni?
Milyen lenne, ha nem tennél csípős megjegyzéseket, hogy mennyi fix nézőpontja van, ami megállítja őt, hanem kedvesen invitálnád őt a kérdések világába?
Milyen lenne, ha csak csendben használnád az eszközöket, inspirálva őt arra, hogy van más is, mint amit eddig ismert, de nem abból a felsőbbrendű térből, ahonnan ezt sokan teszik, hanem a kedvesség teréből?
Mennyire élvezhetnétek a kapcsolatot, ha mindenki megengedné a másiknak, hogy az legyen, aki valójában lenni szeretne?
Mi lenne, ha egy tudatos, tápláló kapcsolatod lehetne a pároddal még akkor is, ha nem fogadja be a Bars kezelést, és egyetlen podpocot sem hajlandó kimondani?
Mi van, ha ez létezik? Kipróbálnád?
