Tudom, sokan gondolják azt, hogy könnyű ezt mondani… Ha azt mondanám, hogy 4 éve még én is ezt gondoltam, akkor elhinnéd?
3 évvel ezelőtt történt, hogy Kovács Angi januárban elment a Maldív-szigetekre, ahonnan csinált pár bejelentkezést. Nagyon tetszett a fehér homok, a türkiz óceán, de legjobban az tetszett, hogy -mivel COVID volt- kb. senki sem volt a szigeten rajtuk kívül. Emlékszem, ahogy ültem a hajnali félhomályban a kávém mellett, és csak néztem, hogy de jó nekik, milyen klassz lenne itt lenni!
Aztán eltelt 1-2 hónap, és láttam, hogy Angéla szervez egy Access programot Maldívra. Izgatottan meséltem otthon, hogy mehetnék a Maldívra, mire a párom csak annyit mondott: Ha szeretnél, menj!
Micsodaaaa??? Én??? Csak így, ilyen egyszerűen??? Semmi dráma, semmi könyörgés, semmi veszekedés?
Na jó, hát akkor megyek. És mentem, sőt vittem a gyerekem is. Imádtuk, nem tudtunk betelni a hely szépségével! Utolsó este beszélgettünk, hogy másnap még korán felkelünk, hogy teljesen kimaxoljuk az ottlétünket, egyetlen perc se vesszen kárba, amikor Angi megszólalt: Ő inkább pihen a hosszú repülőút előtt, és majd visszajön máskor a szigetre.
Bammm, leesett az állam! Ja, hogy ez nem csak egy egyszeri és megismételhetetlen dolog? Hogy jöhetünk máskor is? 3 éve kinyílt egy pici lehetőség, de még igazán nem hittem el, hogy lehetséges lenne.
Tavaly novemberben újra felröppent a gondolat, hogy menjünk a Maldívra, mi lenne, ha tartanánk ott egy tanfolyamot? Először közös facilitálásban gondolkodtunk, majd ez megváltozott, egyedül maradtam.
Hála az első Maldív, majd a floridai utazásunknak már nem volt bennem akkora drukk az utazás miatt, ha egyedül mentem. Ha valamit elrontottam, akkor én ittam meg a levét, nem kockáztattam mások pénzét, idejét, élményét… Itt azonban más volt a helyzet, nekem kellett mindent megszerveznem, minden kérdésre nekem kellett tudni a választ, ha nem tudtam, akkor megtudni valahonnan. Bevallom eléggé irracionális volt a gondolat, hogy 24 emberrel nekivágjak a közel 16 órás útnak, hogy én legyek a vezetőjük, aki kb. annyival tapasztaltabb, hogy már egyszer megtette ezt az utat!
Mikor feljöttek az aggodalmak podpocoltam, kértem a könnyedséget, és hogy a helyzet oldja meg önmagát. Jól működtek az eszközök, megérkeztünk a szigetre, és 10 csodákkal teli napot töltöttünk ott.
Imádom az Alapozó tanfolyamokat, mert mindig egy teljesen új valóság születik meg a résztvevők életében, ami itt hatványozottan volt jelen. Persze hiába terveztem el szépen mindent, az élet felülírta, de ez volt a legjobb verzió, ami megtörténhetett, mert így a tanfolyam transzformációjának nagy része még a szigeten elkezdődött, olyan helyzeteket teremtve, hogy fürdőzhettünk a csodákban, a helyiek pedig folyton csak ezt mondogatták: Nagyon szerencsés csapat vagytok!
Minden felbukkant, amit csak kértünk! Olyan volt, mintha az egész sziget és az óceán, benne a csodás élőlényekkel csak arra vártak volna, hogy mi kérjünk valamit, hogy felbukkanhasson, ezzel óriási örömet hozva az életünkbe.
Napról napra megtapasztaltuk hogyan működik az ajándékozás-befogadás, hogyan terjeszti ki a hála a mi- és az ő életüket is.
Így visszatekintve boldog vagyok, hogy belevágtam ebbe az irracionális kalandba, mert -ahogy 3 éve nekem Angéla- most én adtam lehetőséget sok embernek, hogy megismerhesse Maldív csodáját és azt, hogy tud teremteni, bármit elérhet, ha választja, még azt is, ami túl van azon, amit eddig elképzelni mert vagy tudott.
Hogyan lehet ez még ennél is jobb?
